Az elején elhatároztam, hogy szigorúan szakmai, cégvezetőknek szóló és néha szórakoztató könnyed postokat fogok közzétenni e blogon. Nos ki-ki döntse el ez a fejezet hova tartozik, de nem véletlenül jelenik meg a bolondok napján ;)
Akár esettanulmány is lehetne rendszergazda cégek vezetőinek, hogy miről lehet felismerni a rossz ügyfelet.
Az egész történet azzal kezdődik, hogy egy kedves ügyfél leszerződik 6 munkaállomásból és egy szerverből álló hálózatának karbantartására és felügyeletére. A részletek lényegtelenek a sztori szempontjából. Kialkudott egy nagyon-nagyon alacsony árat a havi készenléti díjra + havi kétszeri ingyenes kiszállásra. Folyt is rendben a kapcsolat, ha gond volt mentünk és karbantartottunk 10-50 perc alatt mindig minden probléma megoldódott a helyszínre érkezéstől számítva.
Egyszer aztán hívott a kedves cégvezető hölgy, hogy át kellene beszéljük az árakat. Ebből sejtettem, hogy semmi jó nem fog kisülni ebből és tovább akar alkudni. Közölte, hogy a szerződést szeretné felbontani és majd eseti megbízás keretében fizetni, azaz csak akkor fizet, ha ki kell jönni és probléma van. Végülis nincs ezze sem gond, van ilyenre is lehetőség, de az óradíj majdhogynem a duplája és nincs ingyenes kiszállás sem, nincs garantált kiszállási idő, sem ingyenes telefonos support. Azt mondta ez neki jobban meg fogja érni. Nos, akkor részemről rendben.
Az új megállapdoás alapján ment is minden rendben, mígnem az egyik esetben ott volt a boltban a kedves cégvezető hölgy is. A probléma egészen jelentéktelen volt, azt hiszem egy öntapadós árcimkéket nyomtató gépben ragadtak le folyton a címkék, mert rosszul fűzték be az eladók a szalagot. Kb 10 perces munka volt megoldani a problémát, de ugye óradíj és kiszállási díj, ahogy megegyeztünk az elszámolható. Közöltem az árat a munka végén, mire a cégvezető hölgy előtoppant a semmiből a következő mondattal:
"Nem lesz az kicsit sok? Hát alig 10 percet voltál itt!?"
Mit lehet egy ilyenre reagálni? Annyira meglepett a kérdése, hogy hirtelen elbizonytalanodtam. Ő ezt valószínű észrevette és rögtön alkudozni kezdett: legyen az óradíjnak csak az arányos része... nem, azt nem lehet... jó, akkor ne legyen kiszállási díj... nem, azt sem lehet. Sittem a következő ügyfélhez. Végülis addig-addig zaklatott és nem akart fizetni, amíg belementem, hogy a kiszállási díjat most az egyszer elengedjük. Az hiszem itt követtem el a legnagyobb elkövethető hibát.
Ezek után az eddig szépen együttmáködő kollégái, akik mindig kifizették a munkát, ha megcsináltuk amit kértek, már minden esetben azzal jöttek, hogy "ezt a főnökasszonnyal kell megbeszélni, mi nem adhatunk ki pénzt nektek". Nekünk. Szóval másnak igen, nekünk nem.
Eljöttünk, mert hát mit lehet tenni egy alkalmazottal. Őt kirúgja a főnök, ha ellene cselekszik. De azért közöltük, hogy a pénzért később beugrunk, beszéljék meg a főnökkel, mert a munka el lett végezve.
Két nap múlva ismét hívnak, hogy gond van a géppel a kasszában, nem megy a vonalkód leolvasó. A probléma súlyos, siessünk, mert így nagyon lassan tudnak csak kiszolgálni. Na igen... megoldottuk a problémát és a számla az előző és a mostani óradíj + 2 kiszállás. Erre a lányka azonnal a főnököt hívja, hogy ennyi pénzt akarunk kérni. A főnök telefonon fel van háborodva, mi az hogy ennyibe kerül és miért ennyi és biztos megint csak 10 percet voltunk ott és amúgyis, most azért kellett kimenni, mert az előző esetben nem csináltuk meg rendesen. És a többi.
No. Itt telt be a pohár. A pénzük nem kell és közöltem a cégvezető hölggyel, hogy legyen szíves többé ne keressen, mert nem áll módunkban ingyenesen munkát végezni és kiszállni hozzá.
Sajnos mi sem a fáról szedjük a pénzt. De még ha úgy is lenne, akkor is az üzleti etika megkívánja - szerintem -, hogy az elvégzett munkát fizessék ki az előre megbeszéltek szerint.
Szerintem az ilyenek miatt tart még csak itt ez az egész ország, ahol tart - mert egyébként sokkal előrébb lehetnénk. Te hogy gondolod? Kommentelj!
