Egy rendszergazda hajótörést szenved egy lakatlan szigeten köt ki. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli. Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő.
A rendszergazda megörül:
- Remek, végre valaki megmentett!!
- Sajnos én is csak egy hajótörött vagyok, a másik szigeten lakom.
- Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
- Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba. Nincs kedve átjönni hozzám? Biztos régen volt már társasága.
Át is eveznek a másik szigetre. A rendszergazda teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
- Iszik valamit? - kérdezi a nő.
- Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
- Ugyan! Van egy saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül és kortyolgatja a Martinit.
- Gondolom szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A rendszergazda szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
- Gondolom, régóta egyedül van... - simítja hátra hosszú haját a nő.
- Igen. - feleli bizonytalanul a férfi.
- És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tehetett.
- NEM mondja komolyan!!! Megnézhetem az e-mail -jeimet?
